A benzinkutak nálunk az elmúlt hetekben az előző időszak kissé alacsonyabb árai után ismét drágítanak. Ha megnézzük a határon túli okokat, még drágább is lehet. A Közel-Kelet felett továbbra is ott lebeg egy nagyobb regionális háború veszélye, és az Európai Únióban egy hónap múlva lejár az a kivétel, amely lehetővé tette, hogy Csehországba olyan kőolajtermékeket lehessen importálni, amelyeket orosz olajból állítanak elő. Pontosan ezekkel látja el a cseh piacot a Slovnaft, a magyar MOL-konszern része. A Slovnaft igazgatóságának elnöke, Világi Oszkár azonban azt állítja, hogy egy kis politikai akarattal ezt a drágulást talán még el lehet kerülni.
Kezdjük a Slovnaft részesedésével a cseh piacon.
A cseh kőolajtermék-piacon körülbelül 20 százalékos részesedésünk van. Vannak azonban olyan részek, mint Morva, ahol az arányunk eléri az ötven százalékot. Mennyiségben körülbelül háromszor annyi gázolajat szállítunk önökhöz, mint benzint. Még akkor is ha az összes csehországi finomító száz százalékon működik, csak a fogyasztás 70 százalékát tudják fedezni. Még Csehszlovákia idején úgy lett kitalálva az ellátás, hogy a Slovnaft kapacitását közös piacra méretezték, ezért az állam szétválása után is a Slovnaft tudta biztosítani a hiányzó részt a cseh piac számára. Ez most veszélybe került.
Az európai kivételről beszél, amely lehetővé tette az orosz olajból származó termékek importját Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia számára. Ez egy hónap múlva lejár. Tartani kell ettől?
Az ötlet 2022 tavaszán született, annak a törekvésnek a részeként, hogy Európa megszabaduljon az orosz olajtól való függőségétől. Csakhogy némileg paradox módon az orosz olajat december 5. után is tovább lehet majd importálni. Csupán az a kivétel szűnik meg, amely lehetővé tette a Slovnaft számára, hogy orosz olajból készült termékeket exportáljon Csehországba. Tavaly térségünk kezdte magyarázni az Úniónak, hogy itt mennyire függünk az orosz olajtól. Hogy ez a függőség főként logisztikai, mivel nincs elegendő infrastruktúránk ahhoz, hogy más forrásokból érkezzen az olaj. Nincsenek kikötőink. És valahogy el kell juttatni az olajat ide, a szárazföld belsejébe. Más alternatív útvonalak sajnos nem rendelkeznek akkora kapacitással, mint a Družba kőolajvezeték, és nem tudják fedezni a közép-európai finomítók szükségleteit. Az olajnak ide kell érkeznie, a belső területekre. És ezt nem lehet egyik napról a másikra megoldani. A kivétel iránti igény annak idején a magyar féltől indult, a cseh fél pedig csatlakozott hozzá azzal, hogy hosszú távon a TAL (Transalpin kőolajvezeték) kapacitásának bővítésével oldja meg az ellátást (A TAL az olaszországi Triesztből Ausztriába és Dél-Németországba vezet, ahol Ingolstadtnál csatlakozik rá a KPL vezeték, amely a csehországi Nelahozevesbe megy – a szerk.megj.). Ez a bővítés valamikor 2025 során fejeződik be. Csahogy a kivétel már idén december 5-én lejár. Csehországnak tehát ma nincs elegendő kapacitása ahhoz, hogy nem orosz olajjal lássa el saját finomítóit. Ha délről, az Adrián keresztül próbálnánk szállítani, ott ütköznénk kapacitásproblémákba. A Slovnaft szempontjából tehát a kivétel éppen Csehországról szólt. Önök az egyetlen ország, amelyre ez a kivétel vonatkozott. Máskülönben mi már sehová sem vihetünk orosz olajból készült gázolajat és benzint. Kivéve Ukrajnát. Arra ezek az úniós szankciók nem vonatkoznak.
És exportálnak Ukrajnába is?
Tulajdonképpen nem. Magyarországnak ebben a régióban van egyetlen termékvezetéke Ukrajnával, ezt mi a rendelkezésükre bocsátottuk. De ezen keresztül nem mi, hanem más cégek szállítanak kőolajtermékeket Ukrajnába. Az ukrán piac főként a lengyel finomítókból van ellátva. A Slovnaft esetében egyharmad exportunk Csehországba megy, ez számunkra a döntő exportpiac – és most fennáll a veszély, hogy december 5-től nem szállíthatunk oda. Ha aznap tényleg lejár a kivétel, nem fogjuk tudni kielégíteni a cseh piacot. Önök sem fogják tudni kielégíteni saját magukat.
De hát az Adrián keresztül is szállítanak olajat Horvátországból, ahol nem orosz olaj is érkezhet. Akkor Csehország számára miért nem marad belőle?
A Slovnaft ma 70 százalékban orosz olajat dolgoz fel, a fennmaradó 30 százalék alternatív olaj, tehát nem orosz eredetű. Hasonló arányban dolgozik, ha jól tudom, az önök Unipetrolja is. Ma alapvetően csak két útvonal van, amelyen keresztül olajat lehet szállítani Közép-Európába: a Družba és az Adria. A Družba Oroszországból vezet Ukrajnán át Lengyelországba, Magyarországra, Szlovákiába és Csehországba. Az Adria Horvátországból vezet Magyarországon át Szlovákiába, ahol csatlakozik a Družbához, így az Adria olaja elvileg eljuthat Csehországba is.
Hogy áll a Družba kapacitása, és kié a cseh-szlovák szakasz?
Szlovákia területén a Transpetrol tulajdona, amely a szlovák államé, Csehország területén pedig a Meru, amely szintén állami tulajdon. Tehát ez sem orosz, sem ukrán vezeték, hanem szlovák, majd cseh. A tulajdonviszonyokkal tehát nincs probléma. Előny az is, hogy az Adria-vezeték Szlovákiában rácsatlakozhat a Družbára, így gond nélkül tudnánk használni. Két másik gond viszont fennáll. Az első akkor következne be, ha a Družba leállna. Az Adria kapacitása ugyanis évi 13,3 millió tonna kőolaj, de ez csak Magyarország és Szlovákia területén. A valós kapacitás mindössze 11 millió tonna, mert a horvátok nem tették meg a szükséges lépéseket a saját szakaszuk bővítésére. Mi továbbra is reméljük, hogy ez a forgatókönyv nem valósul meg, és nem kell alternatív ellátást keresnünk. Mi, a MOL-csoport, amely birtokolja a magyarországi szakaszt, 175 millió dollárt fektettünk a bővítésébe, a horvátok viszont semmit. Emiatt, ha ma kizárólag az Adrián keresztül kellene ellátnunk a piacot, a vezeték szűk keresztmetszete miatt ugyan ki tudnánk szolgálni a szlovák és a magyar finomítókat, de a cseheket egyáltalán nem tudnánk. Ez a helyzet most. A problémát úgy lehetne megoldani, ha Csehország bővítené a TAL-vezetéket, és így elegendő kőolajhoz jutna a finomító számára.
Mi a második probléma?
Az oroszról a nem orosz olajra való áttálás technológiailag is természetesen nehéz. Hozzászoktunk, hogy az oroszoktól mindig egy állandó koktélt kaptunk, egy olyan olajkeveréket, amelynek mindig azonosak voltak a tulajdonságai – ugyanaz a kéntartalom, a különböző fémek, szubsztrátumok aránya. Most viszont a koktélt, amit eddig ők kevertek nekünk, nekünk kell majd saját magunknak összeállítani. Egy-egy olajfajtát nem lehet egyik napról a másikra lecserélni. Ehhez idő kell. Ezt nem lehet mesterségesen, politikai határozattal lerövidíteni. Egyelőre nem vagyunk felkészülve arra, hogy jóval több nem orosz olajat dolgozzunk fel. Ahogy már említettem, jelenleg körülbelül 30 százalék nem orosz és 70 százalék orosz olajat dolgozunk fel. Minden olajnak megvannak a maga sajátosságai. Az orosz olajról tudjuk, hogyan viselkedik hosszú távon. Az alternatív olajokról ezt többnyire nem tudjuk. Az elmúlt két évben tanuljuk meg feldolgozni a nem orosz olajat. A 30 százalékot alapvetően az elmúlt másfél évben sikerült elérnünk. Hogy növelni tudjuk a nem orosz olaj arányát, amit már el is kezdtünk – a technológiai és logisztikai változtatásokhoz még legalább két évre szükségünk lesz.
Meg tudná laikusoknak magyarázni, miben más a nem orosz olaj feldolgozása az önök finomítóiban?
Például más katalizátorokra van szükségünk, pontosabban meg kell tudnunk, milyen hatással van a használt katalizátor a technológiára. Az alternatív olajnál használt katalizátor esetében egyenlőre nincsenek ilyen ismereteink. Ezt most kell megtanulnunk. Másrészt ezeket az olajokat keverni is kell, és ki kell próbálni, melyik az, amelyik számunkra a legmegfelelőbb, amelyből elég terméket tudunk kinyerni ahhoz, hogy gazdaságilag hatékonyak maradjunk. Ez tiszta kémia. De logisztikai háttér is kell hozzá. A keveréshez tartályokra van szükség. Jelenleg nincs elég tartályunk a nem orosz olajok blendelésére. Az orosz olaj, ahogy már mondtam, maga is blendelt, tehát többféle olaj keveréke. Összefoglalva: ha 30 százaléknál több nem orosz olajat fogunk feldolgozni, technológiai nehézségekbe ütközhetünk. A nagyobb arányú nem orosz olajra való áttálásra fel kell készülnünk. Ezért tartunk attól, hogy ha a jövőben nem tudjuk exportálni az orosz olajból készült termékeket, kénytelenek leszünk csökkenteni a Slovnaft kapacitását, amiből ellátási gondok adódhatnak a cseh piacon. Főleg a gázolajjal.
Meghosszabbítható még a kivétel?
Igen, meghosszabbítható, de ehez a többi 27 európai kormány egyértelmű hozzájárulására van szükség, hogy a kivétel mondjuk egy évvel tovább éljen. Most ide kellene öszpontosítani a politikai erőfeszítést. Egyelőre azonban mindenki a Cseh Köztársaságban azt mondja, hogy probléma nem lesz. Én erre: rendben, de előre figyelmeztetem önöket, hogy talán mégis gond lehet.
Tehát a cseh területen működő finomítók nem tudják teljesen ellátni a piacukat?
Igen, így gondolom. Már említettem: a cseh területen lévő finomítók kapacitásuknál fogva legfeljebb a piacuk kb. 70 százalékát képesek fedezni, még akkor is, ha teljes kapacitással működnek. A fennmaradó 30 százalékot évek óta importálták. Ennek több mint a felét mi biztosítottuk, a többit Németországból vagy más országokból hozták be. Most könnyen előállhat olyan helyzet, hogy azt a 20 százaléknyi szükségletet, amit eddig mi fedeztünk, többé nem fogjuk fedezni.
Ilyen helyzetben mit tehet a cseh kormány?
Itt is két problémával, két különböző kihívással kell szembenéznie. Az első – egyáltalán találni olyan terméket, amely nem Szlovákiából érkezik. A második – hogyan szállítsák azt el önökhöz. A Cseh Köztársaság ellátása történetileg úgy épült fel, hogy a termék egy részét termékvezetéken, egy részét vasúton szállították. Ha tehát a vezeték már nem lenne használható, más logisztikai útvonalakat kell keresni. Ehhez biztosítani kell elegendő vasúti kapacitást, valamint átfejtő berendezéseket, amelyek alkalmasak a megnövekedett szállítási volumen kezelésére. De ahogy mondom, mindenekelőtt az új mennyiséget valahol be is kell szerezni, például Németországban. Ott is jelentkezhet azonban probléma.
Co v takové situaci může česká vláda dělat?
I tady před ní stojí dva problémy, dvě různé výzvy. První – vůbec najít produkt, který nebude přicházet ze Slovenska. Druhý – jak ho dopravit k vám. Zásobování České republiky je historicky postaveno tak, že část produktu se dováží produktovodem, část vlaky. Takže pokud se už produktovod nebude smět využít, musíte hledat jiné logistické cesty. Potřebujete k tomu sehnat dostatečnou vlakovou kapacitu, jakož i přečerpávající zařízení, uzpůsobené nově dopravovanému objemu. Ale jak říkám, v první řadě je potřeba ten nový objem někde obstarat, například v Německu. I tam může nastat problém.
Abból, amit mond, az következik, hogy a cseh piac legalább egy évig, másfél évig kieséssel számolhat.
Mi természetesen mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy alternatív kőolajtermékeket szállítsunk önökhöz. Jelengleg Ausztria és Lengyelország piacát is ellátjuk. Éppen abból a 30 százaléknyi nem orosz olajból. Ezek számunkra ugyanolyan hagyományos piacok, mint a cseh. A gondunk az, hogy nem lesz elegendő nem orosz jellegű áru minden ügyfelünk számára.
Mekkora része ennek az alternatív olajnak a világpiacon orosz eredetű, meg tudná becsülni? Gyakran halljuk, hogy harmadik világbeli országok vásárolnak olajat az oroszoktól, majd felárral adják el nekünk Európában.
Az Úniós szankciók eléggé szigorúak abból a szempontból, hogy tartalmaznak mechanizmusokat a kőolajat szállító hajók nyomon követésére, tehát, hogy valaki orosz olajat hozzon be Európába és azt állítsa, hogy nem orosz, az nagyon nehéz lenne. Az oroszok számára sokkal egyszerűbb Indiába szállítani az olajat. Az indiai és más finomítókból aztán már az orosz olajból készült termékeket exportálják. Ez nagyban folyik. Az orosz eredetű kőolajtermékek Indiából való kivitelére természetesen már semmiféle európai szankció nem vonatkozik. Mellékesen jegyzem meg, maga India a háború előtt olajszükségletének 10 százalékát fedezte Oroszországból, most kb. 70 százalékát.
Ha visszatérünk a cseh benzinkutakhoz – hogyan hatna az árakra a Slovnafttól származó 15-20 százalékos kiesés?
Az egyik lehetőség az, hogy fizikailag hiány lesz az áruból. A másik, hogy fizikailag meglesz, csak drágábban. Pontosan megbecsülni a drágulás mértékét nem könnyű, de valamekkora biztosan lesz. Gondolják meg: jelenleg a mi térségünkben még mindig jóval alacsonyabbak az árak, mint Nyugat-Európában. A németek, a hollandok, és a svédek – mind alternatív, nem orosz olajat vásárolnak, és abból állítják elő az üzemanyagokat. Mi orosz olajat veszünk, és Közép-Európában az árak alacsonyabbak. Elég megnézni az Eurostat számait.
Lehet a közel-keleti háború is tényező az árak alakulásában?
Természetesen, ha az ottani harcok olajhiányt okoznának. A Közel-Keletnek megvan a potenciálja, hogy világméretű olajhiányt idézzen elő. Ő nagyobb olajszállító a világpiacokra, mint Oroszország. Már kisebb politikai kilengések is néha tíz dollárral drágítanak egy hordó olajat. Hát még egy háború ... Az olaj azonban olyan, mint a víz, mindig megtalálja az útját, hogy eljusson valamilyen vásárlóhoz. Ha mi korlátozzuk az orosz olaj áramlását Európába, akkor az eljut Kínába és Indiába. Az arab olaj, amit eddig a kínaiak és az indiaiak vettek, pedig Európába kerül. Minden kitermelt olaj, amely hajón exportálható, megtalálja a vevőjét – szankció ide vagy oda.
Van – e esély arra, hogy a Nyugatot, elsősorban Európát, egy 70-es évekbelihez hasonló olajsokk érje?
Ha a Közel-Keleten a háború miatt korlátoznák a kitermelést, gondok adódhatnak. A mai világban naponta 101 millió hordó olajat adnak el. Ha ebből 20 millió kiesik, valahol a világon hiányozni fog. Ez problémát jelenthet Európának is.
A nyugat-európai elit hosszú ideje azon dolgozik, hogy rákényszerítsen minket a hagyományos autók lecserélésére elektromos autókra. Mi van akkor, ha ezek az elitcsoportok éppen üdvözlik a benzin és a dízel drágulását, mert az közelebb viszi őket az utópiájukhoz?
Az elektromos autóknak azonban megvannak a maguk műszaki problémái. Tehát elhatározni, hogy nem lesznek többé fosszilis meghajtású autók, még nem jelent sokat. A Nemzetközi Energiaügynökség nemrég közzétett egy becslést, hogy 2050-ben világszerte 1,1 milliárd fosszilis autó fog közlekedni. Ma 1,4 milliárd van forgalomban.
De az EU-ban ma olyan erők uralkodnak, amelyek a zöld ügyekben már nem gondolkodnak racionálisan. .
Rendben, de akkor honnan fogják venni az áramot ezekhez az autókhoz? Hogy a mai Európában valaki nem gondolkodik racionálisan – lehet. De a világ önmagában racionális. Csak úgy kijelentheted: Tíz kolbászt fogok enni. De nem lesz tíz kolbászod, ha valaki nem gyártja le. A valóság nem a politikai nyilatkozatokban van, hanem a számokban, a technológiai megoldásokban, a lehetőségekben, a meglévő kapacitásokban – ezek a valódi dolgok. Két világ létezik – mi a racionálisban, ahol értékeket teremtünk. Ők a politikai világban, ahol a racionálissal kapcsolat nélküli döntéseket hoznak. Döntéseiknek azonban hatalmas következménye van. Az Európai Únió így gondolkodik: Nem úgy viselkedsz, ahogy mi, politikusok gondoljuk, hogy kellene? Szabályozni fogunk. És ha akkor sem úgy viselkedsz, ahogy akarjuk, bírságot fizetsz. Ily módon veszítjük el Európát, mint ipari hatalmat. Végül turisztikai célponttá válunk, és abból fogunk élni, hogy idejönnek a kínaiak és a japánok, és fotókat készítenek rólunk.
Érdekel még egy dolog: a Slovnaft a magyar MOL tulajdona. Ma az egész Európai Únióban közellenségnek számít Orbán Viktor. Előfordul, hogy üzleti partnereid Orbán alkalmazottjaként tekintenek rád?
De hát a mi tulajdonosi struktúránkban a magyar állam már nincs jelen! A magyar állam egyetlen formális részvényt birtokol a MOL-ban. A MOL részvényei tőzsdén forognak.
Azért annyira mégsem vagytok teljesen függetlenek Orbántól. A parlament döntése alapján a MOL tíz százalékát a Mátyás Corvinus Kollégium birtokolja, ami egy jobboldali felsőoktatási intézmény.
Valóban, a magyar kormány egy időben úgy döntött, hogy a Mátyás Corvinus Kollégium, ami az ország legnagyobb egyeteme, számára létrehoz egy alapítványt. Ebbe az alapítványba tettek tíz százaléknyi MOL-részesedést. Csakhogy ezt az alapítványt már nem a kormány irányítja, a vezetését a kormány nem tudja leváltani. Ez tulajdoni hányad, tehát úgymond a kormánytól független életet él. Az általunk kifizetett osztalékból azután az egyetem működik.
Szerző: Daniel Kaiser