Amikor valakinek hatalma van, természetes módon kísértést érez arra, hogy megmondja másoknak, mit tegyenek. Elvárja, hogy az ő elképzelései szerint cselekedjenek. Elkezdi ellenőrizni őket, és ha másként viselkednek, idegessé válik. Ha lehetősége van rá, akár meg is bünteti őket. Ez az emberi természet. És amikor ez a hatalom az állam kezébe kerül, a kísértés, hogy mindent irányítson, még erősebbé válik.
KSČ Európai pártkongresszusok
Ha egy totalitárius rendszer épül, az állam mindenkinek előírja, mi a jó és mi a rossz. A jó és a rossz viselkedés határait pontosan meghatározzák a szabályok. Mindenkinek világosan tudnia kell, mit szabad és mit nem. A totalitárius rendszerek mindent szabályoznak – legyen szó a közéleti viselkedésről vagy a magánéletről. Aki átélte a szocializmust, ezt jól ismeri.
Szlovákia, mint Csehország része, átélte a szocializmus időszakát, majd a mečiarizmus formáját is. Ez olyan korszak volt, amikor a törvényeket olyan emberek írták, akik korábban kommunisták voltak. Részben 1968 előtt, nagyrészt pedig még 1989-ben is. Egy tisztán szabályozó államot építettek – olyan államot, amely nem törődött az állampolgárokkal, csupán figyelte és ellenőrizte őket.
A köztársaság felbomlásának egyik fő oka éppen az volt, hogy a cseh és a szlovák politikai elit gyökeresen eltérően látta, hogyan kell az államot építeni. Ezt követte az önálló Szlovák Köztársaság időszaka, ahol már nem voltak akadályai annak, hogy az államot bürokratikus elvekre építsék – erős állam, gyenge polgár.
Az állami apparátus mindehhez készségesen hozzájárult, hiszen a hivatalnokok számára éppen a szabályozások váltak a hatalom megtartásának eszközévé. Az emberek sorban álltak, és engedélyt kértek az ügyintézőtől – ez egy igazi álom volt a régi apparátcsik számára.
Ha Szlovákia ki akar lábalni a jelenlegi gazdasági válságból, erőteljes deregulációval kell kezdenie. Nem véletlen, hogy az EU is az első lépésként a versenyképesség növelése érdekében a szabályozási környezet enyhítését jelölte meg. A szabályozások ugyanis egyrészt növelik az állam működési költségeit, másrészt lassítják a gazdaságot, és idegesítik a választókat.
A jó szabályozás pozitív példája Dubaj. El tudják képzelni, mi lenne ha Szlovákia elhatározná, hogy felépíti Dubajt, a sivatagi várost? Mennyi ideig tartana kiadni a területi és építési engedélyeket?
Nem hiszem, hogy az Európai Úniónak sikerülni fog a dereguláció, és Európára nehéz időszak vár. A nehéz idők a pesszimistának a világvégét jelzik előre, az optimistának viszont lehetőséget jelentenek a változásra és valami jobb elkezdésére. Ha mi Szlovákiában optimisták akarunk lenni, akkor el kell kezdenünk egy programot a százezernyi előírásból szőtt láncok feloldására.
Egy ilyen feladatot nem a hivatalokra kellene bízni, hanem azokra, akik nap mint nap megélik ezt a „mocsarat“. Természetesen a parlament politikai támogatása nélkül ennek nincs esélye a sikerre. És itt ismét érvényes a mondás: Ha valaki megragadja az államhatalmat, a kísértés, hogy mindent irányítson, még erősebb.